A közös munka alapja az együttműködés. Valamennyi segítő szakma axiómája ez, tudniillik tartós eredmény nem várható az érintettek aktív részvétele nélkül, legyen szó akár a mélyszegénységgel járó kilátástalanság-érzet csoportszintű kezeléséről, akár egy egyéni megküzdésről. A kirekesztett, mélyszegénységben élők társadalmi csoportok felzárkóztatása is ezen az elven működik. A rendkívül összetett, egyszerre társadalmi, gazdasági és politikai, valamint mindenekelőtt mélyen emberi érintettségű problémahalmaz megoldásának egyik alapvető feltétele az érintettek cselekvő részvétele. Ennek elérése azonban nem egyszerű feladat. A leszakadó térségben, közösségileg is tetten érhető depresszív állapotban élők megszólítása ugyanis önmagában is kihívás. Ahogy az érintettek motiválása és az általuk napi szinten tapasztalt kilátástalansággal és lemondással szembeni remény felkeltése is. A “Miskolc legyen mindenkié” gondolatára épülő társadalmi innovációs projekt erre a komplex készségeket kívánó, ma még kevéssé ismert szakmára épül. A szakma neve: közösségi coaching.
– A leszakadó városrészek sikeres felzárkóztatásának két fontos alapfeltétele van. Az egyik, hogy tudjuk, mit kell tennünk az adott helyen, a másik pedig, hogy ráébresszük a helyieket a változásban való folyamatos részvétel jelentőségére, nélkülük ugyanis nincs elmozdulás, nincs fenntartható fejlődés – mondta a miskolci 4IM konzorciumot vezető város nevében Varga Andrea, a megyeszékhely humán területekért felelős alpolgármestere.
A város által kezdeményezett 4IM projekt célja, hogy két kiválasztott településrész (Bábonyibérc és Tetemvár) lakóival kooperációban kidolgozzák azt a speciális, helyi viszonyokra adaptált módszertant, amellyel később a többi hasonló helyzetű településrészen tudnak fejlődést megcélozni. A projektnek emellett földrajzilag távolabbi kihatása is van, ugyanis a régóta testváros, Miskolchoz nagyon hasonló társadalmi és gazdasági jelennel, valamint közelmúlttal rendelkező Kassa is használni tervezi saját településfejlesztési kihívásainak kezelésére.
A helyben élők bevonása
A városfejlesztési döntések során, valamint a közszolgáltatások kialakításakor gyakran merül feledésbe a tény, hogy a marginalizált, elszigetelt és különösen a diszkriminált közösségeknek összetett nehézségeik vannak, amelyekre a fejlesztő szakmának, városi szolgáltatásoknak speciális módszerekkel, és egymásra épülő megoldásokkal kell tudni válaszolnia. Ezek a társadalmi csoportok a többségi társadalomhoz képest alapvetően más tapasztalatokkal rendelkeznek a társadalmi együttélésről, az életet szabályozó normákról, vagy az általuk is lakott település közösségében való személyes részvétel mikéntjéről.
A közösségi coach szerepe és jelentősége abban áll, hogy komplex háttértudásával átlássa és megértse a helyiek helyzetét és képes legyen őket ezen ismeretek tudatában megszólítani. Feladata továbbá a közösségi párbeszéd feltételeinek megteremtése, a helyiek bevonása a változásba. Az érintettek együttműködő, változásra nyitott részével ugyanis elkezdődhet a munka a felzárkóztatását célzó kezdeményezésekben egészen a közös célok megfogalmazásától, a munka elvégzésén át az elért eredmények közös kiértékeléséig.
Munkája eredményeként a közösségi coach képes a leszakadó városrészek lakóiból, azokat inspirálva, velük együttműködve egy új, felelős közösséget formálni, amely a későbbiekben már formális szervezetek révén is részt vehet az őket érintő folyamatokban.
A megszólítás tisztelete
A munka azzal kezdődik, hogy a coach minden fellelhető információt összegyűjtve (pl. térkép, lakossági adatok, települési hírek, más hasonló területeken lakókkal való kapcsolatok stb.), „ismeretlenként” keresi fel és bejárja a területet és környékét, eleinte a helyiekkel való kontaktus szándéka nélkül. A helyismeret ugyanis alapvető a későbbi sikeres munkához, tudni kell a jellegzetességeket, adottságokat. Ezután a meglévő ismerősök, vagy könnyen elérhető lakosok felkutatása következik és csak ezt követi a mélyvíz, az első valódi kapcsolódás. A coach megszólítja a helyieket, lejátszódnak az első párbeszédek, amelyek egyben a bizalomépítés kezdeti megmérettetései. A keretek, személyiségek meghatározásának, valamint a célterületen élő személyek/családok közötti viszonyendszerek feltárása időszaka ez.
A coach alapos előzetes felkészülés birtokában tud hitelesen, célirányosan és hatékonyan megjelenni a célterületen. Belép a környezetbe, ahol új, ismeretlen szereplőként érdeklődést vagy reakciókat vált ki a helyiekből. Megszólítja a gyerekeket, előre köszön minden találkozás során és elindul a helyiekkel való kapcsolatfelvétel.
Fontos a nyíltság és elfogadás, hogy mindenkivel szóba tudjon állni, függetlenül attól, hogy dolgos és törvénytisztelő, vagy büntetésvégrehajtásban szocializálódott személlyel találkozik. A helyszín adottságainak, szegénység velejáróinak (pl. patkány jelenléte, szemét, lakáskörülmények, berendezések, higiénia stb.) abszolút elfogadása, az esetleges negatív érzelmi viszonyulás ki nem mutatása alap, minthogy az is, hogy tegeződésre kell törekedni. A magázódás a konfliktuskezelés fontos eszköze lehet a későbbiekben. A coach egyfajta „sorstárs” kívülről, hasonló élettapasztalatokkal, aki közvetlenséggel viszonyul a helyiekhez. Már az első találkozások alkalmával értékes beszélgetések alakulhatnak ki. A munka ezen része a határokról, a kapcsolódásról, illetve az együttműködési hajlandóság feltárásáról szól, illetve a coach szempontjából a keretek, helyi adottságok és jellemzők további megismeréséről. A jó fellépés eredményének számít, ha már az első találkozáskor behívják a coach-ot a házba és itallal (pl. kávé, kóla, víz) kínálják, ami a tisztelet jele és nem szabad elutasítani (függetlenül attól miből kínálják, milyen körülmények között kapja).
– A jó közösségi coach használja a meglévő és elérhető frekventált helyeket, amely a helyi adottságokból következik. Ha kell, bemegy a kocsmába. Ha az nincs, akkor más közösségi helyre, ahol a leginkább megfordulnak a helyiek. Bábonyibércen ez a hely jellemzően a közkút környéke volt, ahonnan kannákkal és vödrökkel viszik a vizet az itt élők otthonaikba. A vízhordás napi rutinja közös pont számukra, így a kút környéke találkozási hellyé vált, gyakorlatilag a társadalmi érintkezés helye lett. Az itt elkezdett beszélgetésekből, oda szervezett programok folytán alakult ki aztán a résztvevők kicsiny köre és belőlük, valamint a később csatlakozókból formálódott az a helyi közösségi akciócsoport, amellyel már tudtunk együtt cselekedni. – mondja (Wágner Tamás) a projektben a fejlesztést megvalósító közösségi coach-a.
Szerző: boros-toth